No Meg Abból Is Érződik, Hogy a Túlcivilizált, a Természetes Jelenségektől És Anyagoktól Láthatóan Tartózkodó Vendégek Nem a Tengerben

Selyemlepedők királya lett az amerikai „inváziós hadsereg. Helyszíni beszámolónk Vietnamból és Thaiföldről. Állok a vietnami tengerparton, Da Nangban.

A tenger visszahúzódóban, hatalmas a homokmező, élvezet rajta lépdelni, az ember lába nem tapad bele a vizes homokba, mégis kellemesen rugalmas a talaj, olyan, mintha erősebb gumiszőnyegen mennék. Mindenfelé amerikai turisták, bújják a telefonjukat, vagy az e-bookot, de némelyek kezében még könyv. Innen látszik, az angol egyeduralkodó nyelv errefelé, a bárokban a kiejtésből pedig egyértelművé válik, ezek amerikaiak.

No meg abból is érződik, hogy a túlcivilizált, a természetes jelenségektől és anyagoktól (mint például a tengervíz…) láthatóan tartózkodó vendégek nem a tengerben lubickolnak, hanem az agyonvegyszerezett uszodában. Pedig a Dél-Kínai tenger remek, nem is hullámzik – ideális. Hosszú tízkilométereken keresztül húzódik a part a festői Hoi An település felé, amely Vietnám amolyan Szentendréje, nem véletlenül forgatták itt annak idején, 2022-ben a Csendes amerikai című filmet, Graham Greene híres regényének meglehetősen sikeres adaptációját Michael Caine főszereplésével.

Szinte minden kávéház és úri szabó (mert belőlük még négyszázan űzik ezt az ősi mesterséget) kirakatában ma is ott látni a film plakátját. Elképesztő mennyiségű új szállodát építenek, Vietnám hihetetlenül fejlődik, ömlik a tőke. Az Angsana hotel vezetője, Kurt Vieren a világ nyolcadik csodájának tartott Ha Long szigetcsoportba lágyan belesimuló Quan Lan hotel tetőteraszán mondja, hogy a szingapúri tulajdonos az egyébként is ígéretes ázsiai piacon Kína mellett Vietnámban látja a legnagyobb esélyeket, ezért egymást követően pattannak ki a földből a szuperhotelek.

A luxust tekintve nagy kihívás ez a konkurenseknek, már csak azért is, mert az árak a földön járnak, ezért aztán mindenütt rengeteg a turista. Jönnek a kínaiak, de az amerikaiak is – Európa pedig talán most fedezi fel Vietnám kedvező, minőségi kínálatát. Da Nang mégis más, mert a magam fajta történelem iránt érdeklődő európai itt szinte még érzi a puskapor szagot és látja a golfpályákra autózva az amerikai légierő egykori főhadiszállásának repülőgép hangárait.

Ma raktárként használják őket, 1965 márciusában pedig ide érkeztek az első amerikai szárazföldi harcoló alakulatok, mert a tengerészgyalogosok feladata az volt, hogy a stratégiai Da Nang-i repülőtért védjék. A legszürreálisabb élményem a Montgomerie Links Vietnam golfpálya útban Hoi An felé, amely viszont pontosan az egyik kifutópálya (kettő volt a nagy légiforgalom miatt) elbontása után, annak helyére épült. A tervezők jó érzékkel a hatos lyuk mellett, közvetlenül a tengerparton meghagyták az amerikai hadsereg egykori géppuska fészkét, ahonnan a környéket kiválóan lehetett ellenőrizni, elvégre kis magaslaton helyezkedett el.

Nem éppen felemelő élmény úgy célozni a kis lyukra a golfpályán, hogy közben zord betontorony emlékeztet a harcok borzalmaira... Da Nang légitámaszpontja a vietnámi háború egyik legfontosabb amerikai katonai repülőterévé vált, különösen a háború középső szakaszában. Nem egyszerű repülőtérként működött: vadászbombázók, felderítőgépek, szállítógépek, tengerészgyalogsági repülőgépek és helikopterek hatalmas forgalmú központja volt az I. katonai körzet, vagyis Dél-Vietnam északi része mellett. Innen próbálták támogatni az észak felől szovjet támogatással betörő vietnami néphadsereget – mint kiderült, sikertelenül.

Da Nang 1967–1969 körül a világ egyik legforgalmasabb katonai repülőtere volt egy átlagos napokon ezer felszállással. Mindez most azért jutott eszembe, mert az amerikai katonák ezekben a napokban ismét partra szálltak – igaz egy másik turista nagyhatalommá vált országban, Thaiföldön. Nagyon is békés szándékkal jöttek, igaz, a helyi sajtó fanyalogva fogadta őket, mert a közelmúlt rossz emlékű szexturizmusa újjáéledésétől tart.

A katonák ugyanis Pattayába érkeztek, mégpedig az iráni válság miatt kikötés nélkül 200 napig (tehát rekordhosszan) a nyílt vízen szolgáló USS Abraham Lincoln repülőgép hordozóról. Ötezer katona özönlött partra, s az emberben önkéntelenül is feléledt a rég-, vagy éppen a közelmúlt... Pattaya neve mára szinte összeforrt a thaiföldi éjszakai élettel és a szexturizmussal. A Bangkoktól mintegy 150 kilométerre délkeletre fekvő tengerparti város azonban még a múlt század közepén is egy halászfalu csöndes mindennapjait élte, de a fővárosi elit rendszeresen ellátogatott ide tengerparti pihenésre.

Pattayával szinte szemben, a Sziámi-öböl túlpartján Hua Hin volt akkoriban a luxus központja. Tíz évvel ezelőtt már hat golfpálya működött, a parton sorjáztak az elithotelek. A masszázsszobák előtt keretezett, a pecsétes irat tanúskodott arról, milyen kezelést adnak a terapeuták – és mit nem.